Tenyésztés

Madarak kivállasztása

Mindenek előtt válasszunk ki 1-1 jó küllemű erőteljes, szép tollazatú tojót, ill. hímet.
Hogyan is vegyük szemügyre leendő tenyészmadarunkat?
Minden egészséges papagáj 45 fokos szögben ül a ülőrúdon. A szárnyak evezőtollai a farok kezdeténél ék alakban futnak össze, nem keresztezik egymást. Tollazatuk fényes, egymásra simuló. Szemük érdeklődő, élénken csillogó.
Lehetőleg fiatal madarakat próbáljunk meg párba állítani. Ha van rá módunk az a legjobb, ha 5-5 példányt helyezünk el egy röpdében és hagyjuk, hogy ők válasszák ki párjukat, így számíthatunk a legeredményesebb szaporulatra. Ha id?sebbeket akarunk párba állítani,Ilyenkor a következővel próbálkoztam: a tojót a véglegesnek szánt röpdében, a hímet mellette lévőben helyzetem el. A madarak viselkedését ez esetben állandóan figyelni kell. A hím rácson keresztül udvarolni (dürrögni) kezd a tojónak. Ha a tojó fogadja, lekuporodik, szárnyát rebegteti

a hímet átengedhetjük a tojóhoz, de figyeljük nem kezdi-e el újból üldözni. Ha a hím felöklendezi a begyéből az eleséget

és a tojó ezt hátrahajtott fejjel fogadja általában a pár megtalálta egymást és a továbbiakban már nem lesz gond.

Költés

Költésnél a fűzfa és egyéb gyümölcsfa ágait erőteljes csőrükkel lehántják, feldarabolják, s a rokonszenves darabokkal megrakják a nekik felajánlott odút.
A fészekbe más zöld növényi részeket is visznek, (s ennek csak örülhetünk) mivel a mi klímánkon alacsonyabb a számukra költésnél az odú páratartalma ezzel így természetes úton lehet növelni az oduk pára tartalmát. Ami embriók beszáradnak kockázatát csökkenti.
Ahogyan ezekkel a fészekanyag zöldekkel bánnak, az csak az agapornisokra (kivéve a szemgyűrűsök) jellemző: a tollazatba tűzve közlekednek velük, ami nagyon mókás látvány.
A farcsíktollak kefeszerű sugarai biztosítják a tapadást, így nem hagyják el a fészekanyagot repülés közben.
A költés páratartalmát úgy is kedvezően befolyásolhatjuk, ha időnként néhány csepp meleg vízzel megnedvesítjük a fészek aljára szórt fűrészport. Más vélemények szerint a napfény és a mozgásszegény elhelyezés az oka a terméketlen fészekaljaknak. És vannak akik a rokontenyésztést hibáztatják.
A hím a nálánál rendszerint zömökebb tojót hajlongásokkal, ide-oda toporogva táncolással fejvakarással próbálja meghódítani. Az igyekezete arra összpontosul, hogy a tojó mögé kerülhessen.
Ez a viszonylag egyszerű násztánc olykor 6-8 percig is eltart. Máskor az érett tojó már néhány másodperc után kimutatja a párzásra való hajlandóságát: lelapul és a szárnyait széttárja.

    A Fischer törpepapagáj- saját tapasztalatom alapján is- könnyen költ. Állandó hőmérséklet mellett bármely évszakban költhet. A hullámos papagáj odúja megfelelő a számára aminek mérete a különféle irodalmakban eltérő. Szerintem kell a 16*24cm -es alapterület, és a 17cm- es magasság, 4 -5 cm- es röpnyílás, mivel fogságban nem túl ritkák a 6-7 fiókát számláló fészekaljak. 

  A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha minden párt külön költetünk. Megfelelő nagyságú röpde esetén, több pár is költhet együtt  - un. kolóniában.

 Kisebb - nagyobb nézeteltérések előfordulnak, amíg a párok kialakulnak, és odút foglalnak, de ha ez megtörtént, akkor a költés általában már nyugalomban lezajlik. Ha akad egy - két kötekedő madár, nem érdemes kísérletezni, inkább el kell távolítani őket a közösségből. A társas viselkedés nagyon függ a madarak egyedi tulajdonságától jellemétől, ezért nehéz pontosan megmondani mekkora helyet kell biztosítani adott számú párnak a kolóniában. 
Én például: 2*1,6m alapterületű és 2m magas röpdében 8db odút helyeztem el, 6 pár madárral telepítettem be... 

 Szakirodalmi adatok szerint kolóniás költés esetén ajánlatos minden párra két odút számítani.
Az Agapornisok eltérően a legtöbb papagájtól,  fészküket növényi rostokkal bélelik ki. A nemzetségen belül, a fehér szemgyűrűs fajok, a rostanyagot a csőrükben hordják a fészekbe és boltozatos fészket építenek. A Fischer törpepapagáj fészke teljesen kitölti egy hullámos odúját, a bejárata az odú teteje alatt nyílik és bevezet az odú fenekére, annak egyik sarkában lévő kamrába, aminek az alja finomra rágott növényi részekkel van bélelve.
Fészeképítő anyagként legjobban kedvelik  fűzfa hajtásokat, de ennek hiányában más fás szárú növény (főleg gümölcs vagy orgona esetleg hárs) is megfelel. 
Nálam bevált a kalitkában elhelyetett tiszta papir is fészekanyagnak amiből csíkokat szedtek le. Ehhez könnyen, nagy mennyiségben hozzá lehet jutni, de sokkal jobba a fa.
A tojások száma általában 4-6, de előfordulnak 7, vagy annál több tojásból álló fészekaljak is.

A tojó minden másnap rak egy tojást. Van amikor már az első tojás lerakásakor megkezd?dik a kotlás és van amikor csak a 3-4 tojás lerakása után (ez egy madárnál akár változhat többször is).

Ennek megfelelően a fiókák is egymás után kelnek, így akár 10 nap külömbség is lehet a legnagyobb és a legkissebb között. A kotlási idő:21-23 nap, Az agapornis hímek gondos párok, hisz a koltés ideje alatt végig etetik a tojót, illetve gyakrana tojó melett ülnek a fészekben. Nekem volt olyan hímem is amelyik rövid időre leváltotta a tojót a tojások feletti kotlásban.

A fiókák kikelése után a tojó begytejjel eteti a kicsiket, amelynek tartalma fehérjében és zsírban nagyon gazdag. Ettől a speciális eledeltől gyorsan fekjődésnek indulnak.

Egy hetesen már serdülnek a pehelytollak, a második hétre pedig az evező follak tokjai is kibújnak.

A harmadik héttől már hamar tollruhát kapnak a fiókák.

A fiókák kirepülése a 35-42. nap között várható.

 A fiatalok színe az öregekéhez hasonló, csak kicsit fakóbb. A kirepülés után a szülők még 10-12 napig etetik őket.

Önállóvá válásuk után az öregektől külön kell választani a fiatalokat, hogy ne zavarják a kovetkező költést ami ekkorra már többnyire el is kezdődik. 
8-10 hónapos korukban vedlenek, és ekkor már ivarérettek, de csak egyéves koruk után hagyjuk költeni őket.

 Optimális körülmények között  a domesztikáció egyik jeleként  az év bármely szakában költésre bírhatók, és több fészekaljat remélhetünk egyetlen pártól.
Azonban a harmadik fészekalj után tanácsos hosszabb szünetet tartani, mert a tenyészmadarak kimerülnek és gondot okozhat a kicsik felnevelése.
A leállítás egyszerű: el kell venni az odút, meg kell őket fosztani a fészeganyagtól, ill. mérsékelni kell az állati fehérje tartalmú lágyeleséget is.